Kritika

Korábban is eszembe juthatott volna, hogy ABC-rendbe szedjem a leírtakat, egyrészt, hogy aki felnéz, lássa, mi van, másrészt, hogy ne kelljen érte kotorászni.

No, most pótlom.

Könyvek

A csemegepultos naplója (Gerlóczy Márton)

A farkas és a galamb (Kathleen E. Woodiwiss)

A gyerek (Háy János)

A kék liba (Boris Vian)

A kristálytükör meghasadt (Agatha Christie)

Alamut (Vladimir Bartol)

A macskát visszafelé simogatják (G. Szabó Judit)

A nővérem húga (Jodi Picoult)

A Talizmán (Walter Scott)

A tű a szénakazalban (Ken Follett)

A viking (Tim Severin)

Az ABC-gyilkosságok (Agatha Christie)

Az Álmodó Könyvek Városa (Walter Moers)

Dexter Dühödt Démonai (Jeff Lindsay)

Exodus (Leon Uris)

Éjsötét szerető (J.R. Ward)

"Élni akarok!" (Nyina Lugovszkaja)

Hitler Magyarországon (Moldova György

Kárhozottak Légiója (Sven Hassel)

KÍN (Natsuo Kirino)

Kramer Kontra Kramer (Avery Corman)

Moszkva 2042 (Vlagyimir Vojnovics)

Nyolcmillió Halál (Lawrence Block)

Rob Roy (Walter Scott)

Szívtől szívig (Jodi Picoult)

Tizenkilenc perc (Jodi Picoult)

Törékeny (Jodi Picoult)

Védett férfiak (Robert Merle)

Zöldsapkások (W.E.B. Griffin)

Filmek

100 millió évvel I.E. (100 million BC)

12 dühös ember (12 Angry Men, 1997-es változat)

2012

300

9-es terv a világűrből (Plan 9 from Outer Space)

A Csúf Igazság (The Ugly Truth)

A Doboz (The Box)

A graffiti királya (Basquiat)

A grófnő (The Countess)

A hét mesterlövész (The Magnificent Seven)

A homok asszonya (Suna no onna / The Woman in the Dunes)

A hullám (Die Welle)

A jáde skorpió átka (Curse of the Jade Scorpion)

A könnyűlovasság támadása (The Charge of the Light Brigade)

A kötél (Rope)

Alkonyat (Twilight)

Amerika Kapitány: Az első Bosszúálló (Captain America: The first Avenger)

A nagy átverés (Pouic-pouic)

Annie Hall

A Rettenthetetlen (Braveheart)

A rózsák háborúja (War of the Roses)

A Sebhelyesarcú (Scarface)

A Sógun Orgyilkosa (Shogun Assassin)

A Titánok Harca (Clash of the Titans, 2010-es változat)

Avatar

Az ötödik hős (Justice League of America)

Az ügyefogyott (Le Corniaud)

Ádám almái

Árva (Orphan)

Ballada a katonáról (Ballada o soldate / Ballad of a Soldier)

Boncasztal (Pathology)

Bronxi mese (A Bronx Tale)

Casablanca

Conan a Barbár (Conan the Barbarian, 2011-es változat)

Coraline és a titkos ajtó (Coraline)

Csak a testeden át (Over Her Dead Body)

Dark City

De kik azok a Lumnitzer nővérek?

Fűrész VI (Saw VI)

Gallipoli

G.I.JOE (G.I. Joe: The Rise of Cobra)

Gyilkos mezők (The Killing Fields)

Harry Potter és a Félvér Herceg (Harry Potter and the Half-Blood Prince)

Horgász a pácban (Ni vu, ni connu)

Hős (Hero)

Hupikék Törpikék (The Smurfs) /2011/

John Rambo

Jó estét, Mrs. Campbell (Buona Sera, Mrs. Campbell)

Madarak (The Birds)

Minden héten háború (Any Given Sunday)

Mi újság, Cicamica? (What's new, Pussycat?)

Órák (The Hours)

Párbaj (Duel)

Pillangó-hatás (The Butterfly Effect)

Pillangó úrfi (M. Butterfly)

Predator 2

Rocky

Star Trek (2009-es film)

St. Trinians (2007-es film)

Szent Lajos király hídja (The bridge of San Luis Rey)

Terminátor: Megváltás (Terminator: Salvation)

Thor

Tökéletlenek (Suicide Kings)

Újhold (New Moon)

Vasember (Iron Man)

Végső állomás 3D (Final Destination 3D)

Vidd hírül a spártaiaknak! (Go Tell The Spartans!)

Volt egyszer egy Vadnyugat (C'era una volta il West / Once Upon a Time in the West)

Zack és Miri pornót forgat (Zack and Miri Make a Porno)

Zűrös kölykök (Kidulthood)

PC-Games

Agatha Christie: And Then There Were None

Arcanum

Assassin's Creed

Assassin's Creed 2

Assassin's Creed: Brotherhood

Batman: Arkham Asylum

Brothers In Arms: Earned In Blood

Brothers In Arms: Road to Hill 30

Company of Heroes

Dead Space  

Dragon Age: Origins

Dragon Age II

Grand Theft Auto: San Andreas

Kane and Lynch Dead Men

Mass Effect

Mass Effect 2

Max Payne: The Fall of May Payne

Mini Ninjas

Need for Speed: Hot Pursuit (2010-es verzió)

Prototype

SAW: The Video Game

Splinter Cell: Conviction

Split-Second: Velocity

Street Fighter IV

The Saboteur

The Witcher

The Witcher 2: Assassins of Kings

Unreal Tournament 3 

Warhammer 40000: Dawn of War

(Folytatom még, csak nem akartam a piszkozatok között hagyni addig se...)

Cím: Zack és Miri pornót forgat

Megjelenés éve: 2008

Főbb szereplők: Seth Rogen, Elizabeth Banks, Katie Morgan

Rendezte: Kevin Smith

Tegnap este úgy voltunk Lady5-al, hogy megnézzük a Zack és Miri pornót forgat nevezetű alkotást, mert ránk fér a jó vígjáték.

Előttem nem volt teljesen újkeletű a film alapötlete, évekkel ezelőtt ment valamelyik adón rendszeresen a Szex, tenger, videó. Szóval nem vártam valami sokat, amolyan olcsó remake volt a tippem.

Másfél perc után le kellett állítsam a Media Playert, mert fennállt a veszélye, hogy a hátralevő poénok kétharmadát nem fogjuk hallani a röhögéstől. Ez azért figyelemreméltó teljesítmény!

Miután gatyába ráztuk a rekeszizmokat, folytattuk. Bizonyos nézőpontból egész kis sztárparádát láthatunk. Az új Superman ezúttal meleg szerepben nagyon ötletes lépés volt, irgalmatlan sablon lett volna, ha férjként, pláne, ha csalfa férjként szívatta volna meg Mirit. Így azonban mit van mit tenni, hősnőnk elfogadja, hogy az esti dugás dugába dőlt, viszont újsütetű hírességgé avanzsált két komisz tinédzser jóvoltából. Hiteles, jópofa. Zack sikerélménye a női öltözőben szintén üde színfolt, nem túl harsány és éppen ezért kellemes.

Bár hőseinknél a "faszombazdmeg" kötőszóként repked, anyagi helyzetüket tekintve nem is olyan zavaró. Nagyjából húsz perc után hallhatunk egy hatalmas tanulságot: "Ha a pornózás akkora nagy buli, miért nem csinálja mindenki? Azért, mert a legtöbb embernek van vesztenivalója és méltósága." Ez így, nyersen, tökéletes. Nem nyálas, nem álszent.

Noha csak pár pillanat, a casting orbitális, a #1 nálunk a sünös szöveg. (Azóta szállóige lett...) Ha valaki a szexfilmek terén is művelt, feltűnhet neki Traci Lords és Katie Morgan, nagyon el lettek találva a karaktereik. A Star Wars pornóváltozatot szintén feldolgozta Kovi, bár hőseink verziója határozottan nagyobb poén, különösen Darth Vibrátor.

Végül csak eljön a pillanat, mikor címszereplőinknek is be kell dobniuk magukat. Borítékolható volt a bénázásuk, viszont pozitív, hogy felülkerekedtek rajta. Egy picit sántít, hogy a romantikus filmekhez hasonlóan, hősnőnk naná, hogy azért szeret bele a fickóba, (akiről az első pillanattól fogva tudhattuk, hogy rajong érte) mert a derék koma elért nála egy orgazmust. (Vagy kettőt.)

Ezen ront a tény, hogy konfliktusnak muszáj úgy történnie, hogy hőseink vesszenek össze. (Tulajdonképpen Miri cseszi el, de Zacknek meg nem kéne lelépnie...) Kötelező szünet, itt éppen három hónap, mikor persze hímünk rájön, hogy rosszul döntött, hagyományos rohanás, szerelmetvallás...

Pardon, a szerelmet vallás nem sablon. Mielőtt bemondaná, hogy szeretlek, előbb leüvölti Mirit, hogy "Zárd már be az ajtót, ha szarni mész!". Minimál izgalom, mikor felbukkan a másik (pucér) férfi, vicces kézimunkás közjáték, aztán persze minden kiderül.

Összegezve: 94% Nekem a vége sablonossága kicsit rontott az értékelésben, de ez ne szegje senkinek se kedvét, abszolút megéri megnézni, egyedül, vagy társaságban, otthon, vagy moziban! 

Anno a filmet még a briteknél láttam, így nem tudom megítélni milyen lett a magyar szinkron, látatlanban az a tippem, hogy jó.

Rázós téma egy régi nagy rajzfilmklasszikust, hús-vér emberekkel leforgatni, szóval vegyük figyelembe, hogy a rendezőnek nem volt egyszerű dolga.

A magam részéről tartottam tőle, hogy el lesz tolva az egész, elvégre még a nyolcvanas években törpe kis lurkóként könnyen a képernyő elé tudott szögezni a G.I. JOE, de azóta már sok átiratot láttam elvérezni. (Vagy legalábbis szerintem elvérezni...) Gyerekeknek szóló rajzfilmben nem igazán hal meg senki, arra emlékszem, hogy mindig csak lőttek egymásra, repkedtek a kék meg piros fények és nem volt furcsa az egész. Akciófilmben viszont azt szeretik, ha folyik a vér ezerrel. Na, ezt kell összehozni.

Eleinte nem igazán tetszett a casting, ez viszont az én hibám. Nem láttam a főszereplők többségét korábban más filmekben, csak a szerepeikről olvastam. Nem voltak szimpatikusak. Nagyjából háromnegyed óra alatt felülemelkedtem az előítéleteimen, jó munkát végeztek a színészek, a karaktereik többsége nagyobbrészt el lett találva.

A történet kicsit nyögvenyelős. Ha valaki nagy rajongója a G.I. JOE-nak, annak tetszeni fog, ha nem, akkor talán tetszik, talán nem, akik csak muszájból ültek be, azoknak valószínüleg nem fog bejönni. Nekem jó közepes, elmegy, de azért el tudtam volna képzelni jobbat is.

Egyébként szép a film, ezt tudom mondani, gyönyörűek az effektek, igaz, nálam ez nem nyom sokat a latban, de sokaknál ez dönt. A katasztrófafilmek rajongói kipipálhatják, hogy ezúttal mégsem az USA-ban dől le valamelyik nevezetesség, hanem az Eiffel-torony az áldozat. Derekasan szétkapják Párizs utcáit. Mondjuk a fizika nem reális, de nem hiszem, hogy valaki ezért ül be a moziba. Én elnéztem, mert nem töri meg a filmet, látványelemnek meg nem rossz, ahogy törik-zúzzák az autókat.

Van romantikus szál is. Vagy inkább kettő. Legyen kettő és fél, mert a Bárónőre hajtanak többen is, pedig férjnél van. Legalábbis egy ideig. Lehet sejteni, hogy a végére Scarlett is megenyhül Ripcord iránt.

Meglepő a ninja-párbaj előzménye, flashbackek Snake-Eyes és Storm Shadow gyerekkorából. Utóbbi karaktere itt-ott picit mintha ellentmondásos lenne, de nem zavaróan.

A finálé borítékolja a folytatást, bennem egy kis hiányérzetet hagyva. Valahogyan jobban tetszett volna, ha kicsit több minden derült volna ki mi is lesz, miután a jófiúk (ismét) megmentik a világot (egy darabig).

Végeredmény: 86% Nem rossz, nem rossz, reméljük a folytatás csak javít rajta. A legnagyobb feladatot teljesítette, de még van hova fejlődni. Inkább otthonra javaslom, moziba akkor, ha valaki rajongó.

Nem egyszerű dolog objektíven értékelni. Az ember feljavítja, ha valami tetszik és lerontja, ha nem tetszik. Azon vagyok, hogy ez a legkevésbé jelenjen meg a kritikáimban.

A könyv és filmajánlatokat a szélesebb olvasói rétegnek szánom, a PC játékokkal kapcsolatosat elsősorban fiatal szülőknek, akik az ifjú trónörökösnek próbálnak választani valami virtuális szórakozást. Ettől függetlenül persze öröm, ha bárki másnak is segít a választásban egy-egy bejegyzésem. Hozzáteszem, nem azonos az ízlésem a nagy átlaggal, attól még, hogy nekem valami nem tetszik, nem jelenti azt, hogy senkinek sem érdemes megtekintenie, valamint hiába magasztalok egy másikat az egekig, lehet, hogy sokaknak nem fog bejönni. Igyekszem nem megbántani senkit, ha netán valamit negatívan értékelnék.

Próbálok minél szélesebb rétegből meríteni mindegyik témában. Régi és új, marginális és mainstream cuccokból. Nem törekszem arra, hogy centire ugyanannyi jó és rossz véleményt alkossak, de arra sem, hogy csak az egyikből legyen.

Sokat számít, hogy a vizsgált mű mennyire "eredeti". Persze egy jól eltalált, ötletes remake is lehet remek. A XXI. században már nem a látványra helyezem a hangsúlyt a vizualitás terén, ha egy filmnek csak az effektjei szépek, ha egy játék csak a grafika terén "van ott", az nekem kevés. Piros pont, ha összetett a történet, hitelesek a karakterek, fekete, ha csak egymásra vannak dobálva a szálak és a szereplők valamelyik ponyvaregény lapjairól léptek elő. Szeretem, ha az alkotó merész és új dolgokkal kísérletezik, kivéve, ha ezzel a művet erőszakolja meg. Nem számít a műfaj, egy rémisztő horrorfilm, izgalmas kalandjáték, vagy romantikus lányregény is lehet pazar, avagy csapnivaló. 

Mindenkinek jó szórakozást az olvasáshoz!

Pár napja éppen a CD-ket szortíroztam, amikor a kezembe akadt ez a - ma már régiségszámba menő - korong. Talán két éve dobtam be a kosárba, a tatabányai Media Marktban, mert olcsó volt, mint a szemét és kíváncsi voltam rá. Akkoriban viszont költözőfélben voltam és elkeveredett a sok cucc közt.

Mivel "Falloutos öreg" vagyok, ezért is szerettem volna látni, mit sikerült a készítőknek összehozni. Echte Fallout a játék, csak amolyan "viktoriánus fantasy" környezetben, igaz, nálam ez inkább ötletességnek minősül, mint koppintásnak.

Már a karaktergenerálással szép hosszú ideig el lehet bíbelődni. A klasszikus fantasy kalandjátékból ismert lovag-tolvaj-varázsló trió bármelyikét itt is meg lehet alkotni, bár a lovag nem annyira lovag, inkább hivatásos katona. De lehetünk a széltől is óvott "anyucipicifia", értelemszerűen több ésszel és nulla harci képességgel megáldva, elkényeztetett hercegnő, szökött elmebeteg, vagy troll zabigyerek is. Az ugyan rejtély, miért nem lehet női félogre, vagy törpe karakter, de ez van.

Jópofa a mágia és a technológia párharca. Lehet ugyan semleges is a hősünk, egyensúlyozva a két világ közti mezsgyén, de nem érdemes. Azt viszont nemigen ússzuk meg, hogy karakter típusától függetlenül kiképezzük hamar a közelharcra. (Legalábbis nekem nem jött össze eddig semmilyen komával.)

Hamar leesik a játékosnak, hogy a sztoriban van valami összeesküvés, mert lépten nyomon ki akarják nyírni, ahogy kiderül, hogy ő az introban látható katasztrófa egyetlen túlélője. Ha belépünk egy-egy város csapszékébe, és beszélgetésbe elegyedünk a lakossággal, számítsunk arra, hogy pár embert szét fogunk csapni.

Javasolt annyi mellékküldetést bevállalni, amennyit csak lehet, mert fontos, hogy hamar kicombosodjon a hősünk. Általában mire belejövünk a gyepálásba és elégedetten dőlünk hátra, hogy OK, nincs akadály, jön valami addig nem látott gaz ellen és nem lekaszabol csak így sitty-sutty? Jópofa, mert legalább nem bízzuk el magunkat.

Kellemesen választékos a cselekményszál, nem az a nonstop csépelés, van, hogy az ember hosszú ideig csak rohangál a fővárosban, mint a mérgezett egér, mert kézbesítő feladata van, de előfordul, hogy hogy meg kell győzni a delikvenst egy szép szónoklattal.

Falloutot idéz a szabadságérzet. Ha valakinek nem tetszik a képe, le lehet zúzni, legfeljebb jönnek a rendfenntartó erők. De csak a közelben levők! Ha talpon maradunk a bunyó végére, mindegy mennyi őrrel végeztünk, a város másik végében levő nem fog nekünk esni, elvégre neki senki nem adta le a drótot, hogy mit is csináltunk. A másik hajszálra ugyanolyan téma a szex. Itt is van rá lehetőség, a képernyő elsötétül, majd visszatér és ez azt jelenti, túl vagy rajta. Nem próbáltam, de ha hősünk "extrém" igényű, akkor elvileg olcsóbban meghághatja a birkát is.

Ami frusztráló, főleg később, az a cuccok, valamint azok elpasszolása. Ritkán találni használható holmit, ami jobb a meglevőnél, páncélzat esetén a méret is okoz galibát. Egy félogre számára alig van valami, mert akkora behemót, a kis gnómok, törpék már jobb helyzetben vannak, a közepes emberek, elfek, zwölfök járnak persze messze a legjobban. A kereskedők meg vagy megveszik a cuccod, vagy nem. Egy idő után, mikor már nem téma a pénz, inkább kiszórja az ember a fölöslegessé vált holmit, mintsem keresztülcibálja a fél világon, hátha a másik boltos ad érte két fillért.

Annyira ugyan nem merültem bele, de úgy tűnik, nem igazán nyerő a távharc. Legalábbis a töltény pénzbe kerül, nem terem minden bokorban és általában az első csapás után úgyis mindenki körülvesz, így többet ér egy kard, vagy kalapács, mint az elefántölő ágyú. Első körben javasolt egy benga félogréval kezdeni, aki olyan, mint a toronyóra: Nem túl pontos, de nagyot üt.

Összegzés: 85% Igényes, régebbi darab. Kár, hogy a benne rejlő potenciált nem sikerül teljesen kiaknázni. Helyenként frusztrálóan nehéz, érdemes bekészíteni egy komplett végigjátszás honlapot, mert gyakran el lehet akadni. Ha viszont kitartó az ember, akkor egy kellemes kalanddal lesz gazdagabb.

J.R. Ward: Éjsötét szerető

Tavaly ősszel kerestem Lady5-nak valami olvasnivalót. Akkor még kevésbé volt hozzám hasonlóan kritikus szemléletű, szerette a ponyvaregényeket és a vámpíros sztorikat, igaz utóbbiból nem volt nagyon ellátva.

Én konkrétan az egyik Philip K. Dick könyvet kerestem magamnak. (Pontosan már nem emlékszem melyiket, így, egy év távlatból a Dr. Vérdíj a tippem, a lényeg az, hogy csalódott voltam, mert nem találtam, amit kerestem.) A legalsó polcon virított egy piros színű könyv, gondoltam felkapom, lássuk, mi az.

A vámpírsztorik nekem is bejönnek, pontosabban az igényes vámpírsztorik. Ifjonc koromban nagy Vampire: The Masquerade fan voltam (most már csak kisebb, ha úgy tetszik "fanka" vagyok), így sajnos magas a mérce.

Vámpírrománc. Nem hangzik rosszul. Férfi mivoltom ellenére szoktam én is filléres ponyvát olvasni, noha tudom, hogy a legtöbb ugyanaz. ("Óh Braden/Andrew/Josh, szeretlek!" - mondja benne az aktuális megmentendő szűz.) Fura, de Kinley MacGregor (Hölgyeim! Elnézést, ha rosszul írtam a nevet!) könyveiből is van "uncsi" éppen úgy, mint egészen jó. Wardnál meg a borító és hátlap egészen gusztára sikeredett. Szóltam is az én kis bogaramnak, hogy mire vesse vigyázó szemeit.

Bezsongott tőle. Kosárba vele, hamar ki is olvasta otthon. (Elképesztően gyorsan tud olvasni.) Gyakran mesélt közben, hogy ez, meg az történt, hogy tök jó a könyv. Meghozta nekem is a kedvet hozzá. Befejeztem Huxleyt és nekivágtam.

Talán az első fejezet közben még nem kommentáltam. Nem is voltam (talán) annyira gúnyos, egyszerűen csak felolvastam neki részeket. Csak nem a szerelemre éhes hősnő hangján (akivel a hölgyolvasók általában azonosulni szoktak), hanem itt-ott kicsit kívülállóként.

Nehogy megkövezzenek idő előtt, nagyra értékelem, hogy az írónő (egyébként Jessica Bird) új dologba vágott bele. Pontosabban nekem új, nem tudom, hogy Meyer kolleganő mikor dobta piacra az Alkonyatot, de azt leszámítva is létezhet más vámpírrománc témájú könyv.

A baj csak az, hogy akárhogyan is próbáltam, nem érzékeltem, hogy itt tényleg vámpírokról van szó. (A románcról nem is beszélve...)

Adott egy kis csapatnyi, vámpír, akik mintha a Hegylakóból léptek volna elő. Amolyan kétméteres izomkolosszusok, akik kimagaslanak a tömegből. Aha. Mert a tömeg mindig pigmeusokból áll, a diszkóban soha nincs nagydarab hagyományos halandó...

A főhős (Wrath) gyengénlátó, de fáradtan, hátrafelé, visszakézből úgy dobja el a surikent, hogy az pont a rosszarc szemébe álljon. (SURIKENT???) Apropó rosszarc...

Alantasok. Jó, névnek rendben, amolyan titkos szervezetnek rendben, na de babahintőpor szaguk van? Minek??? És ezt természetesen a kifinomult szaglású vámpír nem szúrja ki mérföldekről. De az agyatlan közembereknek sem tűnik fel egy sápatag rosszarcú idegen, akinek hintőporszaga van...

OK, maradjunk a vámpír-témánál. Általában a vámpírság hátránya (genya karakterek esetén előnye) a halandó embereken való élősködés. Régebbi történetekben gyilkosság, a modern korban már nem kell megölni a szerencsétlen flótást, akit csapra vernek. Itt azonban a vámpírok egymásból isznak. Férfi a nőből és fordítva. Értem én, hogy nem akar az írónő belemenni a vámpírok biológiájába, de ez azért így nincs rendben. Mert ha nem termelődik bennük a vér, akkor ugyanazt szivornyázzák egymásból...minek is? Ha meg mégis frissül, akkor minek inni a másikból? Pardon, ez csak a "kékvérű" vámpírokra igaz (akikről szó van). Mert a mezei vámpír, az továbbra is emberre vadászik. De a mezei vámpír az nem is harcos és...tulajdonképpen mit is csinál? Nem tudni, az már a történet szempontjából irreleváns. (Még ha én kíváncsi is lennék rá.) Homályosan annyi dereng, hogy Wrath és testvérei tudnak csak bunyózni, sőt, nekik kell is. Egyébként hősünk király is, csak persze nem csípi az uralkodást, trendibb, ha csak vezér. Természetesen az összes vámpír rendes fickó (és nő), gondot csak a csúúúnya alantasok okozhatnak. (Mert ugye nincs már inkvizíció, önjelölt boszorkány és vámpírvadász és véletlenül sem buknak le hőseink.)

Ugorjunk a romantikára. (Nem lesz jobb...)

Hősnőnk, Beth annak rendje és módja szerint gyönyörű nő. Aki után persze mindenki eszi a kefét, de mégsem kefé...elnézést, mégsincs senki aki kicsit szeretgethetné. Egyébként Wrath nagy haverjának a lánya, természetesen Bethnek erről fogalma sincs. Amolyan Harry Potter női kiadása (Harriet Potter?), mert ugye minden vámpír - az apjára való tekintettel - királynőként kezeli később.

Wrath, aki xszáz évig magasról tett a szerelemre, természetesen rögtön beleesik, pedig csak azt nézi, ahogy alszik. Mikor Beth meglátja a lakásban, logikusan arra gondol: Biztosan meg akar ölni, de inkább dugjon me...pardon, érje el élete első orgazmusát. Wrathnak persze van már vámpír menyasszonya, akiből iszogat, de ez nem probléma, mégiscsak ő a király, vagy nem? Sok hűhó az asszonyért...végül csak happy end lesz!

A körítés sajnos nagyon óvodás. Személyes negatív kedvenc jelenet, mikor a nagy, marcona vámpírok hazatérnek a birtokra (mert véletlenül sem kéne külön lakni...) és jön a vacsora (???), amit természetesen az egyetlen lakáj (és inas, szakács, könyvelő, kertész, lakberendező, meg kismillió dolgot is egymaga végző) tálal fel, akkor a rosszfiús vámpír srác, mint valami transzvesztita hercegkisasszony, megszólal: Spenótos pajacsintaaa (sic!)? Jajj, azt imáááádooom. (OK, ez eltúlzott volt, de nem tudom macsó módra elképzelni a képet.)

Végeredmény: 61% (ebből ugyan 15 az, hogy Wardnak tulajdonítom a vámpírrománc pionír szerepét) Az ötlet maga jó, csak borzalmasan van tálalva. A történet jobban meg van erőszakolva, mint egy kalózok fogságába esett szűzlány. Irgalmatlanul sok a sablon, kliséhegyekkel nyakonöntve. Mentségére legyen mondva, nem különálló mű, hanem csak a nyitánya a sorozatnak. (Bár engem nem győzött meg, hogy a többi majd teljessé teszi a hiányosságokat.) Ha valaki kíváncsi rá, érdemes a barátnőtől kölcsönkérni, esetleg könyvtárból kihozni, vagy megvárni, amíg a kilós áruk közé lökik, mert nem éri meg az árát.

Noha nem vagyok rajongó, ahogy lehetett, már csekkoltam is a filmet. Lady5 már napok óta alig bírt magával, nekem meg nem volt ellenemre, hogy az első öt után az aktuális Harry Pottert megnézzem.

Vagy fél éve olvastam el a könyveket, hogy ne érezzem magam félműveltnek, mikor egy társaságban erre terelődik a szó. Többé-kevésbé így friss volt az információ, nagyon nem is kevertem az utolsó könyvben történtekkel. Szóval tudtam, mire számítsak.

Lehet, csak nekem tűnt fel, de mintha végig Gotham Cityben jártunk volna, minden pillanatban vártam, ahogy hőseink a horcruxhajszába beveszik Batmant is, de semmi. Szürke, felhős, ködös a hangulat. Kivéve mikor Londont szadizzák a gonoszok, akkor jó idő van. Ez amúgy a bemutató után nagy pofon a nézőnek, alig van több a filmben, mint az előzetesben belőle.

Ha egy film eltér a könyvtől, az még nem baj. De minek kellett bele a metróállomáson levő flörtölgetés. A Beyonce2 pincércsaj randizni akar a címszereplővel. Mint amikor a hatéves szerelmes a bébiszitterbe, csak fordítva. Kár, hogy nem kerül rá végül sor, mert el nem tudtam volna képzelni, mi lett volna a randiból.

Rowlingnak és a briteknek rovom fel a szinte orrbavágó prűdséget. Tizenhat évesek benne a srácok, de a puszinál, pardon, a csóknál több az nem létezik. OK, szex nem kell bele, de ez így ovis. Annyiban igazán el lehetett volna térni a könyvtől, hogy a fiúk kicsit komolyabban beszélgetnek, nem csak annyit, hogy Hermione meg Ginny csinos. ("Szééép a bőőőre."...röhög a tömeg, de inkább halovány alakítás.) Kicsit a Barátok Közt aktuális részeire hajaz, mindenki hirtelen kavarni akar valaki mással, de gyorsan visszafogják a dolgot. Ron elbájolva szánalmas, pláne, mikor cicának hívja a profot.

A cselekmény gyilkosan unalmas, két órája nézzük, mikor kiderül, hogy csak negyven perc telt el. A szerencselé szlopálástól Harry olyan, mintha betépett volna. Kackac a nézőtéren, csak nem varázsol mosolyt az arcomra.

Voldemort gyerekkora megvágva, úgyis mindenki kívülről tudja, kell az idő a nyálas tiniszerelemjelenetekhez. Aki nem olvasta a könyvet, az meglepődik, hogy Tonks és Lupin egy pár. (Vagy rosszul emlékszem az előző részre, hátha ott elhintették?)

A végső bunyó összecsapott. Dumbledore végre meghal ugyan, de semmi firlefranc, az majd a végső filmben. (Pontosabban filmekben, mert a hetedik könyv két filmben lesz visszaadva.) Bellatrix felrúg pár cuccot, de inkább távoznak a többi negatív hőssel, természetesen senki nem állja útjukat.

Eredmény: 63% Ki lehet bírni, de egy filmnek nem erről kéne szólnia. Szerencsére nem minden pillanat csapnivaló, így a maradéknak megörül a néző. De értelmetlen egy csomó történés, olyan érzetet keltve, hogy csak azért kerültek bele, nehogy másfél órás legyen a film. Ha a másik nagy Harry-fan és meg akarjuk lepni, akkor megér egy mozit, egyébként csak kidobott pénz. 

Nemrég került a kezembe a Street Fighter IV.

Az előző alkalom, amikor a nagy név egyik darabjával volt szerencsém találkozni, visszanyúlik 92-be, mikor még úgy fogtam a kislemezt a kezembe, mint valami szent ereklyét.

Gyanítottam, hogy most nem lesz ekkora jelentősége, már csak azért sem, mert azóta van életem a gépen kívül is. Azért gondoltam, megnézem, milyenre sikeredett.

Ritka az, amikor az introt nézve érlelődik a torkomban a "HUBAZZ"-kiáltás, ez egy ilyen ritka pillanat volt, noha nem volt nagy extra. Éppen ez volt benne a szimpatikus.

A régi jó 2D-s élmény, 3D-s elemekkel. Akár az előd, egy perc beletanulni, egy élet is kevés tökélyre fejleszteni a tudásunkat. Javallok egy (vagy több) kontrollert beszerezni, mert a klaviatúra csak a sztori végigviteléhez elég. (Legalábbis legkönnyebb fokozaton, már nem vagyok hatéves, hogy ügyesen tudjak játszani.)

Szép, látványos. Jól el lettek találva az ütések, rúgások ábrázolásai is. Egy idő után ugyan unalmas a karakterek bevezető mozdulata, de egy gombnyomással át lehet ugrani.

Négy új hőssel is lehet nyomulni, kicsit furcsák ugyan, de nem zavaróan. Egy idő után bunyó a riválissal, itt van egy kis extra mozi, ami jópofa, aztán bossfight, majd outro.

Aki szeret más emberekkel játszani, annak tetszeni fog az achievement-rendszer, nekem nem szokásom a "multiban tolás", mások ellen nyomni, Windows LIVE-ba belemélyedni, így ezt kihagytam.

A leginkább azoknak ajánlom, akiknél 6-12 éves gyerek van és a szülők is szeretnek beszállni a játékba. Nem mondanám, hogy megunhatatlan, de sokáig el lehet vele lenni, ha vannak a gyereknek barátai is, akikkel nyüstölhetik a cuccot.

Összegzés: 91% A "nagy öregeknek", mint nekem, jó alkalom a nosztalgiára, a fiatalabbaknak meg csak úgy, az esős délutánokra. Egyedül nem hosszú az élettartama, akkor csak kölcsönkapni éri meg, családdal, barátokkal bunyózni viszont pompás vétel.

Eleinte csak annyit hallottam a filmről, hogy iskolás lányok fogják felforgatni London békés mindennapjait. Nem is fűztem hozzá sok reményt, hogy jó kis délutáni filmezésben lesz részünk.

Szeretek tévedni. Ilyenkor ugyan el kell ismerni, hogy nincs igazam, de legalább jobban érzem magam, mint gondoltam volna.

A nyitány, mely szerint az előkelő kiscsajt a papa (látszólag) gazdasági okokból betuszkolja egy lepukkant bentlakásos iskolába, nem teljesen újkeletű. Az sem meglepő, hogy az "új húst" nem fogadják sok szeretettel. Viszont nagyon is vicces, ahogy szegény kislányt hullára idegelik. Nem kell sok hozzá és betekintést nyerünk a lányok mindennapi életébe, szextelefon, hackelés, vodkagyártás (Trinski vodka, nagyon el lett találva!) lopott autók átépítése...szóval életrevalóbbak, mint az elit sulik hölgyikéi.

A probléma sem várat sokáig magára, szokás szerint be akarják záratni a sulit, hacsak nem szereznek hamar meglehetősen sok pénzt. Az untig ismert sütieladás, vagy csodavárás helyett itt a lányok nagyon is eredetiek, festményt lopni, majd bepalizni hősnőnk papáját. Ki-ki a maga módján segít be a küldetésbe, a kicsik (miután robbantgattak a csatornában) pityergéssel szerelik le a marcona teremőröket, a nagyok közül van aki oralizál az arra kapható személyzettel, hogy kiszedje belőle a biztonsági rendszerre vonatkozó infókat. Időközben figyelemelterelésként műveltségi vetélkedőben nyomják le hősnőnk korábbi suliját, miután bebizonyosodik, hogy a "szőke liba" is lehet művelt, ha nem is ugyanazért, amiért a könyvtárosnők.

A végén egy kis csavar, mindenki jól jár apucit leszámítva, aki csak a kép pontos másolatát vette meg, a lányok meg visszaviszik a képet, miután "megtalálták".

Kellemesen merész, fordulatos a cselekmény, ehhez párosul a színészek megfelelő játéka. Rupert Everett és Colin Firth a két nagy név, utóbbi filmjei kapnak még jó pár, mesterien elhelyezett fricskát a filmben. Megmosolyogtató, amikor Flash, a piti gengszter játssza a lányok előtt a nagymenőt de rögtön visszavonul "behúzott farokkal", amint a számára elérhetetlen koleszfőnök megszólítja (és ezzel gyakran hülyét csinál belőle).

Végeredmény: 89% Jópofa, echte angol vígjáték, kifejezetten ötórai teához. Nem világrengető klasszis, de nem is ezért kell nézni. Családdal, barátokkal, ismerősökkel, vadidegenekkel, legrosszabb esetben egyedül nézve is megéri.

Batman: Arkham Asylum 

Nincs Batman sztori anélkül, hogy meg ne említenék az Arkham Asylumot, ahová a harcképtelenné tett nemezisek kerülnek, hátha mégis sikerül normális embert faragni belőlük. (Persze sosem jön össze, de fő az optimizmus!)

Ezúttal hősünk akkor kerül kalamajkába, amikor nem számít(anánk) rá, éppen bevitte Jokert az intézetbe, mikor kezdődik a haddelhadd.

Az első élmény ami magával ragadó, a szépség. Derekasan kidolgozták Arkham belsejét, (és a külső részeket is, de oda majd csak később jutunk el) nem kell sok hozzá, hogy úgy érezzük, filmet nézünk, nem is játék ez, de a fene se bánja, mert "ott van a szeren".

Fokozatosan bontakozik ki a történet, eleinte kedvenc denevérünk csak kisebb csínyre gyanakszik, később kénytelen belátni, tévedett. Megfelelő az adagolás, pontosan annyit kap a játékos egyszerre, hogy az izgatottsági szintet tartsa.

Szegény Gordon felügyelőt elrabolják, Batmannek nincs más választása, bele kell mennie Joker játékába, ha vissza akarja kapni. Itt lép be egy érdekes feature, a detektív-mód. A Sötét Lovag ezt használva tudja követni Gordont, pontosabban az őt magával hurcoló rosszfiút, annak whiskyszagú lehelletét. Ilyenkor átlátunk akár a falakon is, megtudhatjuk, az előttünk levő testek vajon nyugodtak, izgatottak, riadtak, eszméletlenek, vagy akár elhunytak. A legnagyobb segítség persze azon spéci pontok kiszűrése, amivel lehet valamit kezdeni. (Szellőzőrács, amit kirúghatunk, magasban levő vízköpők, amikről leugorva meglephetjük a gonosztevőket, meggyengült faldarabok, stb.) Éppen ezért, komoly a késztetés, hogy az egészet detektív-módban vigyük végig. Ha csak lehet, álljunk ellen, mert gyönyőrű, részletgazdag a környezet, változtatos helyszínekben pedig nincs hiány.

Az ügy felgöngyölítése közben persze azért az izmokat is kell használni, noha nincs túl sokféle ellenfél (lehetne kevesebb rab-klón), maga a csetepaté varázslatosra, egyenesen "művészire" sikeredett. Rajtunk áll, hogyan kívánjuk a delikvenseket elpüfölni, gyors reflexekkel páratlan élmény, különösen egy kupac szájtáti közé huppanva, kettőt gyorsan lepüfölni, visszakézből hárítani a harmadik hátulról érkező ütését, jutalmazva egy vállon áthajítással, elkapni a szemben levő lábát, mikor le akar rúgni, megcsavarni, végül a banda "erős emberének" kezéből kiragadni a vascsövet és irgalmatlanul képen törölni a megmaradt arcokat. Mindezt két másodperc alatt. Látványorgazmus, utoljára a Max Payne alatt éreztem ilyet, jó néhány évvel ezelőtt.

Persze nem kizárólag primitív bunkókat kell Arkhamben pofozni, kellő precizitással tálalt ütemben érkeznek a nehézfiúk (és lányok). Ha már szóba került a Max Payne, a rémálmos részek kapásból beugrottak, mikor - szintén amolyan rémálomként átélve - Madárijesztővel kell elbánnunk. Megszoktam (sajnos), hogy horrorfilm/játék nincs rám különösebben hatással, a hullaházas jelenet kellően borzongatóra sikeredett.

Kit ezzel, kit azzal lehet ártalmatlanná tenni, a nehézségi szint, valamint a gógyi használat, mintha egyenesen rám lett volna szabva, meggyűlt a bajom a főbb ellenfelekkel, ugyanakkor nem kellett sokáig töprengeni, pláne netes segítséget igénybe venni, hogy az adott szituációban mit is kell csinálni. Furfang, vagy ügyesség kell többnyire hozzá, egy-két alkalommal mindkettő.

Előfordul, hogy túszmentős játékba kell belemenni, adott egy feladat, kellő mennyiségű ártatlan, ellenlábasok, esetleg időkeret és hajrá. Még a legelején van egy, amikor Viktor Zsasz, a villamosszékbe nyom egy őrt és azzal fenyeget, ha meglát valakit közeledni, akkor a szegény komának kampec. Semmi egyéb nem kell, mint egy magasban elhelyezett vízköpőről levitorlázni, majd hátulról fejberúgni őkelmét. Később hasonló helyzet, egy doktornő torkához szorít kést, ha meglát minket öl, ha sokat tökörészünk, öl. Odamászunk a sarokba, majd amikor egy óvatlan pillanatra leveszi a tekintetét a nőről, hogy a saját teste melyik pontjára kerüljön a gyilkosságot szimbolizáló heg, kidobunk rejtekünkből egy batarángot és kész. Hatalmas poén, ahogy kérkedik, majd a hang elhal, tompa puffanás.

Kicsit talán szokatlan lehet a későbbiekben, amikor mesterlövészek vadásznak ránk, hogy Batman bizonyos szempontból fegyvertelen, mármint az nem megy, hogy leugrunk az árnyékokból és indul a rambózás. A bataráng pedig csak megzavarja az ellenfelet, ki azért nem üti, ha meg messze van...akkor mást kell kitalálni. Türelem kell ahhoz is, ha hat-hét fegyveres van egy helyen egyszerre, közéjük rontani öngyilkosság, de szépen lassan le lehet őket vadászni egyenként. (Türelmetlen userek esetén kettenként, hármanként...)

Nem kell félni, ha valami mellett véletlenül elfutunk, sok helyet többször is be fogunk járni, mire a finálé eljön. Roppantóan sok achievement jutalmazza a gyűjtögető lelkületű játékosokat, így bizalmas információval lehetünk gazdagabbak egyes "lakók" múltjáról a magnószalagok, valamint az intézmény alapítójának tragikus életéről, az eldugott kövek megtalálásával.

Összegezve: 92% Precízen megszerkesztett "noir" feeling, változatos feladatokkal. Egyedi, rendkívül élvezetes játékmenet, megfelelően eltalált nehézségi szinttel. Egyedüli hátrány az újrajátszási érték alacsony szintje: Egyszeri végigvitelhez mérve sajnos egy lehelletnyit rövid. Ez azonban ne riasszon el senkit a kipróbálástól, a Batman: Arkham Asylum ritka gyöngyszem a mai játékpiacon.